A türk államokkal való szövetségben gyakorlattá válik a külpolitikai és kulturális barátság
Bojtos Anita
A Türk Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsa – röviden: Türk Tanács – 2009-ben, az azerbajdzsáni Nahicsevánban jött létre. Alapítója Azerbajdzsán, Kazaksztán, Kirgizisztán és Törökország volt, Üzbegisztán 2019-ben csatlakozott a szervezethez. Elnevezésüket 2021-ben az isztambuli csúcstalálkozón változtatták meg Türk Államok Szervezetére (TÁSZ), tükrözve a szervezet fokozódó intézményesülését. Főtitkársága Isztambulban van, ahol a tagállamokból delegált diplomaták szolgálnak, főtitkára jelenleg Kubanychbek Omuraliev kirgiz diplomata. A TÁSZ egyúttal ernyőszervezete számos türk szakosított intézménynek, olyanoknak, mint a TÜRKSOY, TÜRKPA, a Nemzetközi Türk Akadémia, Türk Örökségvédelmi Alapítvány és a Türk Kereskedelmi és Ipari Kamarai Együttműködés. Magyarország 2018 ősze óta megfigyelő tagállam a szervezetben, Magyarországi Képviseleti Irodája 2019-ben jött létre, tagállami és magyar diplomaták szolgálatával. Az irodát kezdetektől Hóvári János nagykövet vezeti, vele beszélgettünk most az elmúlt esztendők és a közelmúlt eseményeiről.
Három év tapasztalata alapján mit tart a TÁSZ és a magyar állam közti együttműködés legfontosabb területének?
Ha röviden kellene válaszolnom: a magas szintű politikai egyeztetéseket, amelyeket mély kölcsönös bizalom jellemez. Ezek képezik az alapját azon gazdasági, fejlesztési, innovációs és okatási együttműködéseknek, amelyek a gyakorlati lényegét adják a TÁSZ filozófiájának.
Mennyire egyenrangú, pontosabban Magyarországra nézve mennyire előnyös ez az együttműködés?
A TÁSZ államfők Magyarországot fontos európai kapocsnak tartják, egy velük távoli rokonságban álló országnak, amelynek képviselői a brüsszeli tárgyalóasztaloknál tisztában vannak azzal, hogy melyek is a türk világ legégetőbb gondjai és elképzelései jövőjüket illetően. A türk országok nyitottak a világ minden része felé: Kína és Oroszország földrajzi helyzetük okán a legfontosabb partnereik. Az Egyesült Államok is figyel rájuk, ezt jelzi többek között az amerikai külügyminiszter legutóbbi, térségbeli látogatása. Magyarországra visszatérve: nőtt a térségbe irányuló exportunk; földgázt vásárolunk Azerbajdzsántól – s reméljük, hamarosan Üzbegisztántól, Kazahsztántól és Türkmenisztántól is –, amelyet Georgián és Törökországon át tudunk eljuttani a velünk kapcsolatban álló balkáni rendszerekbe. Említhetném emellett azt is, hogy az OTP Bank Üzbegisztán egyik meghatározó pénzintézete lett, vagy éppen azt, hogy évente közel ezer egyetemistát fogadunk ezekből az államokból a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram keretében. Magyarország tehát folyamatosan jelen van a tagállamok közbeszédében és jó hírünk további kapcsolatokat generál az élet minden területén.
Mivel járult hozzá eddig hazánk a megfigyelő státuszával a TÁSZ működéséhez, előbbre jutásához?
A Magyarországi Képviseleti Iroda felállításával 2019-ben a TÁSZ európai misszióhoz jutott. Feladatunk, hogy Közép-Európában, és természetesen Brüsszelben is tájékoztatást adjunk a térségben zajló folyamatokból, s igyekezzünk nyugati partnereinkkel megértetni, hogy számos európai sztandardot ezektől az államoktól és/vagy társadalmaktól nem lehet elvárni, hiszen teljesen más történelem áll mögöttük.
Ez miben érhető tetten leginkább?
Azerbajdzsán és a közép-ázsiai türk államok az elmúlt harminc évben jól éltek a nekik megadatott új történelmi-politikai helyzettel. Erős nemzetállamokat teremtettek meg, amelyek az innovatív jövő felé szeretnének fordulni, és nem csupán a külső partnerek nyersanyagforrásaként szolgálni. Hazánkban és általában Európában, Közép-Ázsia sokak számára ismeretlen, nehezen érthető meg valós történelme. Nekünk éppen az a célunk, hogy Magyarországon és Európában megismerjék és értékeljék ezt a kulturálisan és gazdaságilag is igen gazdag világot. A 21. századi Törökország most azzal küzd, hogy a nagy teljesítményt nyújtó gazdaságát miként tudná energiatakarékosabbá és innovatívabbá tenni.
A természeti katasztrófa aligha segít ebben.
A február 6-i tragikus földrengéssorozat nehéz helyzetbe hozta az országot, Törökországnak a világtól segítségre és megértésre van szüksége. A mentésben a TÁSZ mentőalakulatai a magyarokkal együtt ott voltak, az elsők között érkeztek, és megtették mindazt, amit ebben a borzalmas tragédiában tenni lehetett. A mentés és a gyász után egy újabb nehéz korszak kezdődik. A földrengés károk az eddig becslések szerint 100 milliárd USD-t tesznek ki. A török vezetésnek 270.000 új földrengésbiztos lakóegységet kell felépítenie, az infrastruktúrát helyre állítania, és az ipari termelést beindítania. Az ankarai költségvetésből éveken keresztül hatalmas összegeket kell ennek a Magyarország nagyságú területnek az újraépítésére fordítani. S az egész országban az építkezési kultúrában új korszakot teremteni: Törökországnak olyan épületekre vagy szüksége, amelyek a 7-es erősségű rengéseknek is képesek ellenállni.
Mit profitált eddig hazánk a megfigyelői státuszból?
Csak hogy egy mindenki számára érthető momentummal kezdjem: a koronavírus kitörésekor az első maszkokat Törökországból, Üzbegisztánból és Azerbajdzsánból kaptuk. A kazak légiirányítás biztosította hónapokig a szállítógépek mozgását Peking és Budapest között, amely akkor nem csak nekünk, hanem egész Közép-Európának létfontosságú volt. Ha valami elakadt, Szijjártó Péter külügyminiszter bármelyik türk kollégáját felhívhatta, és ezt számtalan esetben meg is kellett tennie. Ebből az együttműködésből a pandémia idején az egész ország profitált.
Diplomáciai és gazdasági horizonton is felmutathatók ilyen eredmények?
Napjainkban minden türk fővárosban számolnak a magyar gazdasági kapcsolatokkal. Az elmúlt években minden relációban fontos építkezés zajlott, ezekből némely eredmények már látszanak, de sok terv és projekt még a megvalósulás stádiumában van. Magyarország is érdekelt például a Türk Befektetési Alap felállításában, amely 2024-től nyújt majd pénzügyi támogatásokat és hiteleket olyan projektekhez, amely a türk világ kohézióját és innovációs képességeinek növelését célozzák meg. Nagy szó, hogy ebben Magyarországnak is lapot kívánnak osztani. Konkrét gazdasági együttműködések formálódnak számos területen. Részt veszünk a karabahi újjá építésben Azerbajdzsánban. A magyar mezőgazdasági és vízgazdálkodási ismereteket egy Budapestről irányított aszálymegelőzési programban igyekszünk a térségben hasznossá tenni. Különösen kedves számomra, hogy számos területen bővült a kulturális együttműködésünk is, és növekszik a hazánk iránti turisztikai érdeklődés.
Változott-e a TÁSZ geopolitikai szerepe az utóbbi egy évben orosz-ukrán konfliktus miatt? Hogyan érint ez bennünket, magyarokat?
Az orosz-ukrán háború a TÁSZ-t felértékelte mind a nemzetközi kapcsolatokban, mind a világgazdaságban. Ankara a háború kezdete óta tevékeny és hasznos közvetítő tevékenységet folytat Moszkva és Kijev között. A többi TÁSZ állam is békepárti, s mindkét féllel kapcsolatban állnak. A biztonság helyreállítása a Fekete-tengeren nem csupán a partmenti államok ügye, hanem világkereskedelmi fontosságú kérdés is. Ezen kívül a háború következtében a Nyugat-Európa és Nyugat-Kína közötti kereskedelmi utak forgalma csökkent, és felértékelődött az ún. Középső Folyosó, amelynek előterét a Kaszpi-tenger térségébe érkező áruk gyűjtőhelyei jelentik. Az árukat később Azerbajdzsánon, Georgián és Törökországon át szállítják a Balkánra, s azon át Budapestre, valamint Trabzonba, a legnagyobb fekete-tengeri török kikötőbe. A fontos nyugati visszáruk szintén ezen az útvonalon jutnak keletre. A Középső Folyosón egyszerre zajlik a vámügyi- és szállítási bürokrácia egyszerűsítése és szállítási kapacitások növelése, valamint diplomáciai megegyezések szorgalmazása az útvonal-rövidítések érdekében Baku és Jereván között. Ennek az útvonalnak a fejlesztése nem csupán a türk világnak fontos, hanem Kínának is, hiszen része az „Egy út egy övezet” Selyemút-reneszánsznak – sőt, az EU-nak is, mert Brüsszel csak ezáltal biztosíthat gyakorlati és mindennapi konnektivitást az EU-tagállamok, valamint Közép-Ázsia és Azerbajdzsán között.
Adódik a kérdés: ebben a relációban kelethez vagy nyugathoz tartozunk inkább?
Magyarország több kelet-közép-európai országgal együtt olyan észak-déli és nyugat-keleti geopolitikai és geoökonómiai vektorok metszéspontjába esik, amely az 1990. évi történelmi szerencsénknek köszönhetően nyugatra húz bennünket azon az úton, amelyet Szent István teremtett meg jó ezer esztendeje. Már a rendszerváltozás első évtizedében helyreállítottuk történelmi alapokon nyugvó nyugati, északi és déli kapcsolatrendszerünket. Ez nem csupán azt jelenti, hogy tagok vagyunk az EU-ban és a NATO-ban, hanem hatalmas gazdasági növekedés áll mögöttünk, amelyet jelenleg épp nyugati szövetségesi rendszerünk veszélyeztet.
Mi Magyarország legfontosabb távlati célja a TÁSZ-államokkal történő együttműködéssel?
Napjainkban a bennünket körülvevő gazdasági-katonai-politikai struktúrákban olyan globális és regionális tektonikus mozgások zajlanak, amelyek értelmezésében, rossz hatásaik kivédésében, a jók meglovaglásában Magyarországnak résen kell lennie. Nem kétséges, hogy új keleti kapcsolatok építése a rendszerváltozás külpolitikájának egyik központi eleme volt: a japán és dél-koreai hozzájárulás az új Magyarország építéséhez az 1990-es években történelmi jelentőségű volt. Ankarát illetően a magyar külpolitika sokáig nem tudta, hogy a magyar-török barátság hogyan válhat jövőt építő külpolitikai stratégiává. Az ebből való kilábalás első állomása Orbán Viktor 2000. évi törökországi hivatalos látogatása volt: 1933 óta nem járt magyar kormányfő a Török Köztársaságban. A miniszterelnök ekkor győződhetett meg arról, hogy bár sok gond volt az akkori Törökországban, Ankara kétségkívül egy dinamikus gazdasággal rendelkező erőközpont fővárosa, s innét érdemes a magyar tekintetet Azerbajdzsán és Közép-Ázsia felé is kiterjeszteni. Ez a gondolat 2010-ben kapott új lendületet és kezdődött meg azoknak a trendeknek a megalapozása, amelyek az elmúlt években megerősödtek.
Az említett, 2000-ben tett látogatás óta azért több mint két évtized eltelt. Releváns még az akkori tapasztalat?
A türk világ az elmúlt másfél évtizedben sokat változott, fontos szállítási-közlekedési és energetikai kapocs lett Ázsia és Európa között, amelynek a dinamikáját az ázsiai – leginkább a kínai – gazdasági növekedés határozza meg. Amikor Magyarország 2018-ban megfigyelő tagállam lett a TÁSZ-ban, senki sem gondolta arra, hogy 2022-ben – beláthatatlan kimenetelű – háború tör ki Oroszország és Ukrajna között. S ennek következtében az Európa és Ázsia között, az előző két évtizedben épített északi, Oroszországra fókuszáló szállítási és közlekedési folyosó ellehetetlenül, és a már említett Középső Folyosó – miként a Szuezen átvezető déli, tengeri is – olyan mértékben felértékelődik, hogy annak az új világgazdasági válságból való kilábalásban is szerepe lesz. Több évig ennek realizálása lesz magyarok és türkök közös feladata. És emellett az is, hogy a hazánkban tanuló, nagy számú türk egyetemista olyan barátunkká váljon, aki hazatérte után képes föloldani a földrajzi távolságból és az eltérő társadalmi fejlődésből fakadó nehézségeket a jövő évtizedek kapcsolatépítésében.
A magyar állampolgároknak mi a legnagyobb, közvetlenül érezhető előnyük a TÁSZ-szal való együttműködésből?
A magyar állampolgárok Azerbajdzsán kivételével minden türk országba vízummentesen utazhatnak – kevés olyan ország van Európában, amelynek állampolgárai ezt hasonlóképpen megtehetik. A török határon már a magyar személyigazolványt is elfogadják. Lassan minden türk fővárost és Budapestet állandó közvetlen légijárat köt össze. A türk országokkal folytatott kereskedelmünknek egyértelműen pozitív szaldója van. Az év végétől pedig azerbajdzsáni földgázzal is melegítjük szobánkat, amelynek szállításában Törökországnak meghatározó szerepe van: a külpolitikai és kulturális barátság így válik gyakorlativá.
Mit jelent személyesen a TÁSZ nagyköveti szolgálata?
Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy második három évemet kezdhettem meg a TÁSZ budapesti képviseletének vezetőjeként, nagyköveteként. A türk világ iránti érdeklődésem még gimnazistaként kezdődött, török szakot végeztem az egyetemen, és az Oszmán Birodalom történetének kutatója lettem. A rendszerváltozás hozott a diplomáciába, ahol számos területen dolgoztam, pályám során sajátos ajándék volt, amikor hazám nagykövete lehettem Ankarában. De a legérdekesebb számomra az, hogy tanúja vagyok az egész türk világ változásainak az elmúlt három évtizedben. Amit az egyetemen tanultam, amit a világ különböző könyvtáraiban olvastam, amit számos kalandos utazásom során tapasztalhattam, mind hasznomra vált. Nem lett volna ez így, ha az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1974 és 1979 között nem lettem volna török szakos hallgató. Javaslom a mai fiataloknak, hogy legyenek turkológusok és/vagy a keleti kapcsolatok szakértői, számos egyetem várja őket. Nem fogják megbánni, ha ezt teszik.
KERETES:
Hóvári János. Történész, turkológus, diplomata. 1955-ben született a Somogy vármegyei Kiskorpádon, érettségi vizsgát Kaposvárott tett a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Az ELTE történelem-török szakján tanult, eközben tagja volt az Eötvös Kollégiumnak, amelynek ma Baráti Köri elnöke. 1979-ben diplomázott, 1997-ben szerzett PhD (kandidátusi) fokozatot a Magyar Tudományos Akadémián. Az 1992-től dolgozik a diplomáciában, nagykövet volt Tel-Avivban, Kuvaitban, Bahreinban és Ankarában. A 2016-os évben a Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566 emlékév emlékbizottsági elnöke volt. 2019-től a Türk Államok Szervezetének magyarországi képviseleti irodájának nagyköveti rangú vezetője. A Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetének oktatója.
